Üknagymamám, Erzsébet nem sejthette, hogy a süteményei egy részét fél évszázadig nem lehet majd elkészíteni. Mire befejezte a kézzel írott recepteskönyvét, a második világháború elérte Magyarországot. Az általa magától értetődően használt narancs, mandarin, vanília, fahéj, és import olasz likőrök, mind-mind elérhetetlenné váltak hosszú évtizedekre.

A könyve, amit még 1890-ben kezdett írni, a polcon pihent és használat híján lassanként feledésbe merült. Fél évszázad alatt az akkor közismert receptek — hozzávalók híján — a magyar köztudatból is kikoptak. Így azok újraélesztése csupán az írott szöveg alapján különösen nehéz feladatnak bizonyult.

Ekkor jött Mesterséges Intelligencia (M.I.)! A könyvben szereplő valamennyi illusztrációt M.I. készítette. Több millió korhű sütemény fényképét felhasználva alkotta meg, hogyan nézhetett ki az adott édesség 100 évvel ezelőtt, leképezve egyúttal a süteményeket körülvevő miliőt. A képek háttereit böngészve bejárhatjuk egy korabeli középosztálybeli ház minden szegletét. Ropogós keksz áll a dolgozószoba íróasztalán, frissen sült pogácsa a konyhában, befőttek sorakoznak a spájzban, fagylaltkehely a kerti asztalon, emeletes torta várja a vendégeket a szalonban.

Fedezzük fel újra a régi idők receptjeit, kóstoljunk meg egy tűzön vert puszedlit, milyen íze is lehetett egy évszázaddal ezelőtt!