Erzsébet bejárta a békebeli Magyarországot. Tanárfeleségként bárhová is költöztek, azonnal bekapcsolódott a társasági életbe, ahol egy tálca sós vagy édes süteményt mindenhol szeretettel fogadtak: legyen az erdélyi kisváros, vagy épp a grandiózus pesti rákosligeti piknikek egyike. Az Erzsébet által országszerte gyűjtött receptek azután fél évszázadig porosodtak, miután a vasfüggöny sok-sok évtizedre kiürítette a polcokat. Nem lehetett már hozzáférni a receptek által igényelt déli gyümölcsökhöz, indiai fűszerekhez, minőségi szeszekhez. Hatalmas szerencse, hogy a kis fekete könyv nem veszett el, így az utókornak most lehetősége van feleleveníteni az egy évszázada elveszettnek hitt ízeket. A Mesterséges Intel-ligencia (M.I.) – akárcsak az első kötetben – pótolta egy csapat gasztro-történész és illusztrátor munkáját. Egy szempillantás alatt megalkotta hogyan nézhettek ki a desszertek a századfordulós Magyarországon. Egyúttal akaratlanul létrehozva egy hábo-rú előtti, kényelmes békebeli otthon képét. Egy szelet csokoládétorta mögött feltűnik a dolgozószoba tömörfa asztala, a sütemé-nyektől roskadozó ebédlőasztal mögött ott
magasodik a faragott tálalószekrény, a nyári kertben várakozó friss gyümölcsből ké-szült desszertek mögött pedig felsejlik a nyaraló kőből rakott kerítése, kovácsoltvas kapuval. Fedezzük fel ismét – immár a má-sodik kötetben – milyen sütemények kerültek a nagycsaládi asztalra szenteste, milyen krémmel töltötték a tortákat születésnap-ra, vagy milyen hűvös desszerttel készültek egy forró nyári napon tartott kerti piknikre elődeink egy évszázaddal ezelőtt!